Hadd meséljek a lányomról, Annáról, aki sajnos már nem érti, mit jelent a tisztelet. Azt gondolja, hogy mivel már 90 éves vagyok, az idősek otthonába kellene mennem, mint egy öreg, haszontalan tárgy. De én még nem vagyok kész, még mindig van erőm és vágyam élni. Egyenesen megmondtam neki: „Ha nem akarsz gondoskodni rólam, akkor egyedül boldogulok. Megvan rá a lehetőségem, és fel fogok venni egy ápolót, aki velem marad.” Ezek a szavak nagyon megviselték őt. Megértettem, hogy azt remélte, hogy elveheti a pénzemet, de a terve nem jött be. Most jelenetet rendez, mert csak egy pénzforrásnak tart. Egy egész hónapon keresztül nem hívott fel, és nem is látogatott meg. Egyenesen azt mondta, hogy nem akar velem kapcsolatba lépni, amíg „meg nem értem, hogy ideje egy idősek otthonába mennem.” Képzeljék el, 90 éves vagyok, és csak egy lányom van. Gyakran azon tűnődtem, miért nem volt másik gyermekem, aki egy kis gondoskodást és figyelmet tudott volna adni.
De egy nap úgy döntöttem, hogy cselekszem. Felkerestem egy ügyvédet, hogy megszervezzük a megtakarításaim és az ingóságaim védelmét. Elvégeztük az összes szükséges ügyintézést, hogy a vagyonom védve legyen, és hogy döntéseket hozhassak anélkül, hogy bárki beavatkozna. Néhány hét telt el, és a házam csendes lett Anne látogatásai nélkül. De ez a csend kellemes volt: élveztem a madarak énekét és Mrs. Thompson társaságát, aki most segített nekem a házban. A napjaim tartalmasabbá váltak: olvastam, a kerttel foglalkoztam, és ami a legfontosabb, éreztem, hogy valaki valóban törődik velem. Egy este, miközben vacsoráztam, megszólalt a telefon. Anna volt az. A hangja lágyabbá és nyugodtabbá vált. „Anya, sajnálom. Most már megértem, mennyire tévedtem.”
„Kezdhetünk újra?” – sóhajtottam mélyet, és válaszoltam: „Anna, sosem késő megváltoztatni a viselkedésünket. Kezdhetünk újra, de mostantól minden más lesz. A tiszteletnek és a szeretetnek kell elsődlegesnek lennie.” A kapcsolatunk valóban javult. Anna gyakrabban kezdett jönni, és a viselkedése őszinte és tisztelettudó lett. Megtanulta tisztelni a döntéseimet, és még barátok is lettek Mrs. Thompsonnal. Úgy érzem, hogy ez a tapasztalat fontos lecke volt számára. Megértette, hogy a szülők iránti szeretet és figyelem nem pénzben mérhető, hanem valódi törődésben és tiszteletben.
Ma most a teraszon ülök, teát iszom, és élvezem a naplementét. Büszke vagyok rá, hogy a korom ellenére megőrizhettem a függetlenségemet, és továbbra is a saját szabályaim szerint élhetek. Anna és én megtaláltuk az új módját a kommunikációnak, és ismét szeretet és tisztelet van a házunkban. Ez a tapasztalat valami fontosat tanított nekem: sosem késő harcolni a jogaikért és követelni a tiszteletet, amit megérdemlünk, és emlékeztetett a szeretet és a család igazi jelentésére.
