Egy ritkaság felújítása rendkívül nehéz feladat. Ennek ellenére ez nem rémiszt el néhány embert. A szovjet autók iránti szeretet legyőzhet minden sorscsapást.
Egy 1950-ből származó gyűjtőautó sok éven át szabad ég alatt állt. Ennek következtében az állapota hagyott kívánnivalót maga után: a karosszéria rozsdával borított volt, és számos alkatrész elvesztette épségét.
Mégis, a dokumentumokat jó állapotban megőrizték, ami reményt ad egy teljes felújításra.
Lassan az öreg alkatrészeket eredeti darabokra cserélték, amelyeket az ország különböző régióiban, sőt néha külföldön is megtaláltak. A pénzügyi kiadások jelentősek voltak, de az autót nem eladás céljából újították fel, hanem „a lélek kedvéért”.
Amikor a karosszériát teljesen megtisztították és előkészítették, elkezdődött a festés. A választás a fehér színre esett – egy váratlan, de rendkívül sikeres változatra.
Ezután következett az aprólékos összeszerelés szakasza. Különös figyelmet fordítottak a krómozott elemekre, amelyek a XX. század közepén szerves részét képezték a legolcsóbb modelleknek.
Minden elemet gondosan felújítottak és visszahelyeztek a helyére, visszaadva az autónak egykori luxusát.
A belső tér munkája sem volt kevésbé nehéz.
Minden nehézség ellenére a vászontetőt a lehető legnagyobb hitelességgel újraalkották. Az anyag színe talán kissé eltért az eredetitől, de az általános esztétika és a dizájn hű maradt az autó történelmi megjelenéséhez.
