Tyler, egy nyolc éves fiú, elválaszthatatlan volt a nagymamájától, Marthától. Számára ő nemcsak egy nagymama volt, hanem a legjobb barátja és tanítója is. Ő tanította meg neki a kíváncsiság fontosságát, sok rejtvényt adva neki, amelyekre ő lelkesen kereste a válaszokat. Minden alkalommal, amikor helyes választ adott, 50 centet kapott tőle. Ezek a kis jutalmak segítettek Tylernek, hogy motivált maradjon, és mindig új tudásra vágyjon. Míg más gyerekek tündérmeséket meséltek hercegnőkről és lovagokról, Tyler valós életbeli történeteket hallgatott, bátorságról és kedvességről, amelyek a nagymamája múltjából származtak, aki ápolónőként dolgozott.
Marta azt is megtanította neki, hogy az étel nemcsak az éhség csillapításának eszköze, hanem a legfontosabb eszköz az egészség megőrzésére is. Tylernek gyakran mesélt a C-vitamin fontosságáról, hogy támogassa az immunrendszert, különösen, ha valaki beteg. Egy napon, amikor Tyler tüdőgyulladást kapott, a nagymamája ott volt, vigyázott rá, és gondosan gyümölcsöket adott neki, köztük narancsokat, amelyek szerinte segítettek neki gyorsabban felépülni.
Amikor Marta maga is kórházba került, Tyler elhatározta, hogy segítenie kell neki a felépülésben. Megpillantott egy malacperselyt a polcán, tele 50 centes érmékkel, amelyeket a nagymama rejtvényeire adott válaszokért nyert. Rájött, hogy ezt a pénzt gyümölcsök vásárlására használhatja. Tudta, hogy azok a narancsok, amelyeket annyiszor hozott neki, segíthetnek a nagymamájának gyorsabban felépülni.
Tyler megkérte az apját, hogy vigye el a kórházba, de útközben elhaladtak egy helyi bolt mellett, így a fiú megkérte őket, hogy álljanak meg. Azt mondta, hogy néhány percre szüksége van, hogy vegyen egy meglepetést a nagymamájának, megígérve, hogy nem fog sokáig tartani. Az apja beleegyezett, és Tyler elfutott a boltba. Bement a gyümölcsökhöz, és kiválasztotta a legérettebb és leglédúsabb darabokat, amiket csak találhatott: kivit, almát, epret, áfonyát, és természetesen azokat a narancsokat, amelyekről a nagymamája annyit mesélt.
Amikor Tyler odaért a pénztárhoz, annyira izgatott volt, hogy nem tudta elkerülni az aggodalmat. Hevesen rázta a lábát, aggódva, hogy elég pénze lesz-e. De kezében tartotta a malacperselyét 42 euróval és 50 centtel, és amikor a pénztároshoz lépett, így szólt: „Itt van 42 euró és 50 cent. Elég lesz?” A pénztáros, meglepődve, elfogadta a malacperselyt, és elkezdte számolni az érméket. Ekkor Stella, az üzlet tulajdonosa észrevette, hogy mennyire magabiztos és komoly ez a kisfiú.
Látva a fiú eltökéltségét, Stella odament hozzá, és megkérdezte, kinek vásárolja ezeket a gyümölcsöket. Tyler azt válaszolta, hogy a nagymamájának, aki most a kórházban van. Stella, meghatódva az aggodalmától és bölcsességétől, beszélgetni kezdett vele, de hamarosan észrevette, hogy 14 euróval kevesebb van. Felajánlotta, hogy hagyjon el néhány gyümölcsöt, hogy fedezze a hiányzó összeget, de Tyler határozottan elutasította, elmagyarázva, hogy a nagymamájának C-vitaminra van szüksége a tüdőgyulladás kezelésére.
Ekkor Stella egy érdekes megoldást javasolt: egy rejtvényt adott neki. Ha helyesen válaszol, kedvezményt kap, ha nem, 14 eurót kell fizetnie. Tyler beleegyezett, és a rejtvény a következő volt: „Mi az, ami mindig előttünk van, de nem láthatjuk?” Mindenki az üzletben ezen gondolkodott, próbálva megfejteni a titkot, de senki sem tudta a választ. Tyler türelmesen várt, majd végül kijelentette a választ: „Jövő!” Mindenki megdöbbent, és Stella csodálkozott a fiú éles eszén.
Megverve, Stella úgy döntött, hogy kifizeti Tyler összes vásárlását. De a csoda nem ért véget itt. Röviddel ezután, még ugyanazon a napon, Stella ellátogatott a kórházba, hogy személyesen gratuláljon Tylernek és a nagymamájának. Bejelentette, hogy Tyler minden héten ingyen kap egy gyümölcskosarat, és felajánlotta, hogy fedezi Martha minden orvosi költségét, mint köszönetet a fiú iránti aggódásáért.
Marta megdöbbent, amikor hallotta Stella kedves gesztusát. Nem tudta elhinni, hogy valaki ilyen nagylelkűen dönt úgy, hogy segít rajta. Tatiana, Tyler édesanyja könnyekig meghatódott. Átölelte édesanyját, és megköszönte Stellának, amit tett a családjukért. Tyler, a maga részéről, nagyon örült, de kíváncsi volt, hogy Stella mit kínálhat még. Stella mosolygott, kacsintott, és így szólt: „És azért jöttem, hogy bejelentsem a jó hírt a nagymamádnak. Minden héten ingyen friss gyümölcsöt kap tőlünk!”
