Ma reggel minibuszon utaztam a Lviv-Morshin úton, és áthaladtam Stryin. Amikor megérkeztünk Stryi központi pályaudvarára, megálltunk, és egy középkorú nő odament a sofőrhöz. Izgatottnak és sietősnek tűnt.
„Elnézést, mondta, elvihetnétek anyámat a kórházba? Ő idős, beteg és nagyon rosszul van. A kórház éppen az utatok mentén van. Készen állok bármilyen összeget kifizetni.”
A sofőr egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, és alaposan megnézte a nőt. A válasza mindenkit meglepett a furgonban.
„Természetesen, elviszem, de nem kérek pénzt,” mondta, „tartsd meg, hogy segíts a mamádban.”
Csend honolt a minibuszban, és mindannyian éreztük azt a melegséget, amit ez a váratlan kedvesség árasztott.
Amikor megérkeztünk a kórházhoz, a nő őszintén megköszönte a sofőrt, ami mindannyiunkat megérintett.
– Nagyon köszönöm! – mondta, miközben kezet rázott a sofőrrel.
Ő mosolygott és válaszolt:
– Nekem kell megköszönnöm. Isten áldja meg az édesanyját, és adjon erőt, hogy szembenézzen ezzel a helyzettel.
