Elmentem egy virágüzletbe, hogy csokrokat vegyek a feleségemnek és a lányomnak. Már ki is választottam egyet, amikor hirtelen észrevettem egy idős férfit a bejáratnál.
Régi vágású esőkabát, élére vasalt nadrág, csizma, az esőkabát alatt egyszerű ing.
Nem úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Egyszerűen csak szegény volt. De ugyanakkor meglepően ápolt és büszke.
– Miért áll itt, nagypapa? Zavarja a vásárlókat.
Az idős férfi nem vitatkozott, csak halkan azt mondta:
– Elnézést, kisasszony… Mennyi egy szál mimóza?
Egy szemtelen eladónő eladott egy idős férfinak egy letört mimózaágat: nem tudtam ellenállni, és úgy döntöttem, segítek az öregnek.
A lány bosszúsan így szólt:
– Megőrült? Látom, hogy nincs pénze. Akkor meg miért kérdez?
Az öregember elővett a zsebéből három összegyűrt tízforintost, és óvatosan megkérdezte:
– Talán akad valami harmincért?
Az eladónő ránézett a pénzre, elmosolyodott, és elővett a kosárból egy majdnem élettelen, törött, fakó mimózaszálat.
– Tessék, vidd. És most menj innen.
Az öregember óvatosan átvette az ágacskát, majd elgondolkodva megpróbálta kiegyenesíteni. Ebben a pillanatban észrevettem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán, és az arckifejezése olyan mély kétségbeesést tükrözött, hogy keserűség töltött el.
Nagyon megsajnáltam a szegény öreget, és úgy döntöttem, hogy leckét adok ennek a szemtelen és neveletlen eladónőnek.
Folytatás az első kommentben 👇👇
Egy szemtelen eladónő eladott egy idős férfinak egy letört mimózaágat: Nem tudtam ellenállni, és úgy döntöttem, segítek az öregnek
Odamentem az eladónőhöz, miközben éreztem, ahogy elönt a düh:
— Egyáltalán felfogod, mit csinálsz?
Egyszerűen csak visszafordult, és rám nézett, arca sápadt lett. Elhallgatott.
– Mennyibe kerül az egész kosár? – kérdeztem tőle.
„Mi?… Nos, azt hiszem, körülbelül kétszáz euróba” – motyogta.
Kivettem a pénzt, odaadom neki, elvettem a kosarat a csokrokkal, és odadtam az öregembernek.
– Tessék, vidd el. Megérdemled. Gratulálj a feleségednek.
Az öregember ott állt, nem hitte el a szemét. Finoman elmosolyodott. Könnyek folytak az arcán, de továbbra is szorította a kezében azt az ugyanazt a törött ágacskát.
Egy szemtelen eladónő eladott egy idős férfinak egy letört mimózaágat: nem tudtam ellenállni, és úgy döntöttem, segítek az öregembernek.
– Menjünk együtt – javasoltam.
Elmentünk a szomszédos boltba. Vettem egy tortát és egy üveg jó bort.
Az öregember ott állt, még mindig a kezében tartva a csokrot.
– Nagypapa – mondtam –, ne aggódj. Van pénzem. És van egy szerető feleséged. Tedd boldoggá.
Bólintott, nem tudta visszatartani a könnyeket.
– Negyvenöt éve vagyunk együtt… Ő beteg… De hogy jöhetnék virágok nélkül a születésnapjára? Köszönöm, fiam…
