Egy reggel egy 64 éves Tomasz nevű gazda, aki vidéken él és szóját termeszt, valami szokatlant vett észre a reggeli ellenőrző sétája során. Egy nemrég lezúdult eső után tucatnyi apró, félig átlátszó, kékes árnyalatú tojás jelent meg az egyik földdarabon.
Tomasz meglepődött, mert még soha nem látott ilyen tojásokat. Túl nagyok voltak ahhoz, hogy rovaroktól származzanak, de túl kicsik ahhoz, hogy madártojások legyenek. Mivel nem akarta megérinteni őket, készített néhány fényképet, és elküldte azokat egy helyi egyetem biológusának.
Másnap egy tudóscsoport érkezett a helyszínre. A vizsgálat után elmagyarázták, hogy a tojások nagy valószínűséggel egy ritka levelibéka-fajhoz tartoznak, amely az enyhe éghajlat és a magas páratartalom miatt egyre gyakrabban jelenik meg a térségben.
A biológusok szerint a nőstény valószínűleg az eső után nedves talajra rakta le a tojásait, amit egy ideiglenes vízfelgyülemlés váltott ki. Ez szokatlan viselkedés, de nem veszélyes – a szakértők szerint inkább a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás egyik formája lehet.
Tomasz érdeklődéssel figyelte az események alakulását. Néhány nap múlva néhány tojás valóban fejlődni kezdett. Biztonságos víztartályt készített a természet apró lakói számára, hogy be tudják fejezni életciklusukat.
Ez a történet érdekes példája lett annak, hogyan képes a természet meglepni bennünket a legváratlanabb helyeken – akár egy egyszerű mezőn is.
