— „Romain, ikreink lesznek!” – kiáltotta Tanya örömmel a telefonban.
— „Nagyon picik, 2,5 kilósak mindketten, de teljesen egészségesek. Minden rendben van!”
— „Az ultrahang megerősítette… ikrek,” – morogta Romain, mintha ez nem lett volna meglepetés. — „Fiúk?”
A születésük után a férjem elhidegült. Figyelmen kívül hagyta a gyerekeket… és engem is.
Egy nap véletlenül hallottam, ahogy az anyjával beszélt:
— „Nem érdekel,” – mondta ridegen. – „Tanya akarta őket. Hát akkor törődjön is velük.”
Gyorsan összeszedtem a holmimat.
— „Maradj,” – mondta hirtelen Romain. – „Én megyek el.”
Elment… Lidával, a szeretőjével. De hamar rájött, hogy hibát követett el.
Lida nem törődött vele, csak költötte a pénzét, és mindig többet akart. Romain gondolatai egyre visszatértek Tanyához.
Hosszú idő után visszaköltözött a szüleihez… és újra látta őt. Szebb volt. Erősebb.
— „Megváltoztál,” – suttogta.
— „Köszönöm,” – válaszolta Tanya, egyenesen a szemébe nézve.
Romain egyre gyakrabban jött vissza. Játszott az ikrekkel.
Lida dühöngött, de őt ez már nem érdekelte.
— „El kellene válnunk?” – kérdezte egy nap Tanya.
— „Ne kapkodjunk el semmit…” – felelte meglepetten.
Aznap este nem ment vissza Lidához.
Nem sokkal később összepakolt, és hazaköltözött.
— „Tudtam, hogy visszajössz,” – suttogta Tanya, miközben szorosan átölelte.
— „Soha többé nem hagylak el,” – mondta Romain.
Amikor Tanya megfogta a kezét, tudta, hogy a szerelem győzött.
