Néhány évvel ezelőtt az orvosok még azt mondták, hogy Sándornak legfeljebb két éve van hátra. Akkoriban valamivel több mint harmincéves volt, és majdnem 270 kilót nyomott.
A túlsúly gyerekkora óta kísérte: egy súlyos betegség után az orvosok szigorú diétát javasoltak, de sem ő, sem a családja nem vette komolyan az ajánlást.
Fánkok, édességek, cukros üdítők – ezek mind a napi étrendjének részét képezték.
Idővel az egészségi állapota gyorsan romlott. Visszerek jelentek meg a jobb lábán, májproblémái lettek, és a hemoglobinszintje kritikus szintre csökkent.
Már nem tudott fekve aludni – csak ülve. Állandó fáradtság, légszomj, végül társadalmi elszigetelődés követte.
Még otthon is minden széthullott: a felesége, akit már túlsúlyosan vett feleségül, kijelentette, hogy nem tud így tovább élni. Fogta a fiukat, és elköltözött. A házasságuk válással végződött.
Család és stabil munka nélkül, egyedül próbált valamilyen állást találni. De mindenhol elutasították – a súlya akadály volt még ott is, ahol nem kellett volna számítania.
Ezután vett egy használt autót, és taxisofőrként kezdett dolgozni.
Így telt el majdnem egy év – egyedül a volán mögött, egyre nyomasztóbb gondolatokkal. Megpróbált lefogyni – szigorú diéták, kihívások, visszaesések, majd újabb próbálkozások.
De egy nap, ahogy később mondta: „Elegem lett abból, hogy lassan haldoklom.”
Kicsiben kezdte: séták, cukor elhagyása, cukros italok helyett víz. Ezután dietetikus, ellenőrzött étrend, online közösségek támogatása. Lassan, de biztosan fogyott. Majd elkezdett sportolni.
Eleinte alig bírt tíz percet a futópadon. De a kitartása meghozta a gyümölcsét. Egy év elteltével Sándor már csak 130 kg volt, majd hat hónappal később 90 kg. Ezalatt nemcsak a teste, hanem az élete is teljesen megváltozott.
Folytatta tanulmányait, és hivatalosan is fitneszedző lett, aki kifejezetten az elhízással küzdő emberek támogatására szakosodott.
