Michael Johnson‑t szülővárosában az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb emberként tartották számon. 39 évesen nemcsak hatalmas vagyont épített fel az ingatlanpiacon, de filantróp tevékenysége miatt is nagy tisztelet övezte. Michael számára kétségtelen volt, hogy a jó cselekedetek meg tudják változtatni a társadalmat, és reményt hozhatnak az emberek szívébe.
Fiatalkorától kezdve különleges ambíció jellemezte. Szerény körülmények közül származott, és fáradhatatlanul dolgozott birodalma felépítéséért. Élete az üzletről szólt, és a pénzügyi siker volt számára a legfőbb cél. Felesége, Andrea, kedves és odaadó volt, aki meglátta az ő szigorú külső mögött rejlő embert. Együtt neveltek egy fiút, Joseph‑t, aki bearanyozta Michael életét.
Ám a sors néha kegyetlen próbákat tartogat. Hat évvel korábban egy tragikus autóbalesetben elhunyt felesége és fia, ami örökre megrázta az életét. Bűntudattól és mély gyásztól gyötörve Michael belátta, hogy a világ összes vagyona sem pótolhatja az elveszett szeretteket. Aznap este, amikor egy partiról hazafelé tartott, elbóbiskolt a volánnál. Attól a perctől kezdve ez az emlék éjszakáról éjszakára kísértette őt.
Mély fájdalmát értelmes célra fordítva Michael elhatározta, hogy egész életét a rászorulók támogatásának szenteli. Iskolákat, kórházakat és számos jótékonysági szervezetet finanszírozott. Egyik rendszeres látogatása során eljutott egy árvaházba, amelyet Elizabeth nevű nő vezetett.
Elizabeth melegszívűen fogadta. Ez az érett asszony jóindulatú mosollyal mutatta be neki az intézményt, amely bár jó állapotú volt, nyilvánvalóan nem állt megfelelő anyagi háttér mögötte. Elmesélte a napi nehézségeket, amelyekkel az árvaház dolgozói és lakói szembesültek. A gyerekeket nézve Michael ráébredt a saját fiára való érzéseire — éles fájdalom hasított belé.
Közeledve a karácsonyhoz, Elizabeth javasolta, hogy szervezzenek ünnepi batyut a gyermekek számára. Michael meghatódva ígérte, hogy nagy ünnepséget rendez. Csapatával minden részletet megterveztek: igazi Mikulást szerveztek, gyönyörű karácsonyfát rendeltek, és minden gyerek számára személyre szabott ajándékot vásároltak.
Elérkezett a várva várt nap. Az árvaház ünnepi díszbe öltözött: színes girlandok, csillogó fények és egy hatalmas karácsonyfa a hallban. A frissen sült kekszek és a forró csokoládé illata töltötte be a levegőt. Michael csapata és a Mikulás társaságában belépett abba a terembe, ahol a gyerekek csillogó szemmel várták az ajándékukat.
Minden gyermek megkapta a saját ajándékát, miközben a Mikulás a nevükön szólította őket. Michael meleg szívvel figyelte a jelenetet, amikor hirtelen megpillantott egy visszahúzódó kisfiút: barna, kócos hajjal és nagy, visszahúzódó szemekkel. Odalépett hozzá egy előre elkészített csomaggal.
— «Leülhetek melléd?» — kérdezte lágy hangon.
A fiú először hallgatott, lehajtotta a fejét. Michael mosolygott, és felé nyújtotta a csomagot:
— «Ez az ajándék neked szól. Remélem, örömödre szolgál.»
Kis késéssel a fiú óvatosan kinyitotta a csomagot, és egy fényes távirányítós autót talált benne.
— «Köszönöm…», mormolta alig hallhatóan.
— «Szívesen. Hogy hívnak?» — kérdezte Michael kíváncsian.
— «Matthew», válaszolta a fiú, elmerülve új játékában.
Amikor végre felnézett, Matthew tekintete megrázóan emlékeztette Michael-t valakire a múltjából. Szíve hevesen dobogva kérdezte:
— «Szereted a távirányítós autókat, Matthew?»
— «Igen, nagyon. Soha nem volt még ilyenem.» — mosolygott bizonytalanul a fiú.
Michael lelkesedve érdeklődött Elizabethnél:
— «Elmondaná, ki az a Matthew?»
Elizabeth világosan válaszolt:
— «Hétéves. Csecsemőként került az árvaházba. Nem ismerjük pontosan a születési dátumát. Egy üzenetet hagytak: a szülei egy balesetben meghaltak, és aki odahozta, nem tudott tovább gondoskodni róla.»**
Michael szívét jeges rémület járta át. A baleset, amelyben Andrea és Joseph életét vesztette, hat évvel ezelőtt történt. A véletlen túl nyomasztó volt.
Megszállottan fordult barátja és ügyvédje, Richard Morales felé:
— «Richard, találkoztam egy fiúval az árvaházban. Matthew-nak hívják, hét éves. Ismerős valahonnan… talán örökbe szeretném fogadni.»
Richard így szólt:
— «Egy DNS‑teszt tisztázhatná a helyzetet.»**
Michael remegve beleegyezett. Közben egyre közelebb került Matthew-hoz: focipartikat játszottak, meséket olvastak, ábrándokat rajzoltak. A fiú lassan megnyílt.
További tisztázás céljából Michael felbérelt egy magánnyomozót, Lewis Vasquezt. Több kutatás után Vasquez megtalált egy egészségügyi jelentést a hat évvel ezelőtti balesetről, amelyben Andrea és Michael Johnson is szerepelt. Egy csecsemő túlélte, de ez nem került be a dokumentációba.
Lewis átadta az eredményt:
— «Lehetséges, hogy Matthew a fia.»
A DNS-analízis megerősítette az igazságot: Matthew valóban Joseph, Michael biológiai fia, aki csodával határos módon megmenekült.
A bíró előtt hivatalossá vált az örökbefogadás, és a fiú felvette a Joseph Matthew Johnson nevet. Michael szemében könnyekkel ölelte magához:
— «Végre újra együtt vagyunk, fiam.»**
Ám egy rejtély továbbra is fennállt: ki mentette meg a gyermeket? Egy Amelia nevű ápolónő beismerte, hogy titokban egy árvaházba adta Matthew-t, hogy megvédje egy bűnözői csoporttól, amely kihasználta volna.
Tanúvallomása alapján egy bizonyos Alejandro Delgado-t letartóztatták és elítélték. Ez a fájdalmas fejezet végre lezárult.
A csendes otthon újra nevetés és élet színtere lett. Apa és fia minden évben megemlékeztek Andrea emlékéről: virágot és rajzot helyeztek a sírjára. Michael tovább folytatta jótékonysági tevékenységét, immár Joseph Matthew társaságában. Együtt léptek a jövő felé, szeretetben és a család újbóli erejével.
