„Egy 56 éves nő felfedezte, hogy terhes volt. De amikor eljött a szülés ideje, az orvos megvizsgálta, és megdöbbent attól, amit látott.
– Mit akar ezzel mondani? Kilenc hónapon át egy babát hordtam a szívem alatt!
Az orvos mély levegőt vett, és miközben a szavakat kereste, így válaszolt:
„Egy 56 éves nő megtudta, hogy terhes. De amikor eljött a szülés ideje, az orvos megvizsgálta, és megdöbbent attól, amit látott.
– Önnek nincs gyermeke. Ez nem terhesség. Egy hatalmas daganat van a gyomrában. És ez folyamatosan növekedett.
A nő szeme elsötétült.
– Mi? Hogy lehet ez? A vizsgálatok azt mutatták, hogy…
– A vizsgálatok reagálhattak a daganat által kiváltott hormonális változásokra – mondta az orvos nyugodt hangon. – Ez ritka, de előfordul.
Később kiderült, hogy a kilenc hónap alatt a nő tudatosan kerülte a modern vizsgálatokat, különösen az ultrahangot.
– Régen is szültek asszonyok gépek nélkül – győzködte magát. – Nem engedem, hogy a technológia árthasson a gyermekemnek.
Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha összeomlana a világ körülötte. Az a kilenc hónap… csak illúzió volt? Minden remény, minden „baba”-történet?
A hasára szorította a kezeit, és halkan suttogta:
– De… én hittem benne…
Egy 56 éves nő megtudta, hogy terhes. De amikor eljött a szülés ideje, az orvos megvizsgálta, és megdöbbent attól, amit látott.
A kórházban sürgősségi vizsgálatot végeztek. Szerencsére kiderült, hogy a daganat jóindulatú. A nőt megoperálták, és megmentették az életét.
A felépülése után hosszú ideig üldögélt a kórházi szoba ablakánál, elgondolkodva a sors furcsa játékán. Nem lett anya – de kapott valami mást: a felismerést, hogy az élet önmagában is érték.
És bár nem született gyermeke, kapott egy második esélyt: élni, örülni, és azokkal lenni, akik szeretik.
Amikor kiengedték, az orvos, aki elmondta neki a szörnyű igazságot, csak ennyit mondott:
– Ön egy nagyon erős nő. Talán ez az ön valódi csodája.
És hónapok óta először – elmosolyodott.
