Egy 17 éves fiú csaknem egy hétre eltűnt. A szülei azonnal értesítették a rendőrséget. Több mentőcsapat a helyiekkel együtt kereste a fiút. A szülei elmondása szerint azon a napon piros pólót és fekete rövidnadrágot viselt.
A fiút a hetedik napon találták meg, és még a legtapasztaltabb rendőrök sem tudták visszatartani könnyeiket, amikor meglátták, mi történt vele.
Még csak 17 éves volt. Aznap este autóval indult a külváros felé, hogy találkozzon egy barátjával, és együtt menjenek haza. De soha nem érkezett meg a találkozóra.
Amikor nem válaszolt többé a telefonhívásokra, a családja már az első órákban aggódni kezdett. Megbízható és pontos fiú volt – ez rögtön riasztotta a hozzátartozóit.
A keresés még aznap éjjel elkezdődött. Utoljára a régi gát közelében látták, egy mocsaras, erdős területen.
A terület nehéz volt: sűrű nád, víz, ösvények, amelyek sehová sem vezettek. Mindenki őt kereste – rendőrök, önkéntesek, mentőcsapatok. Drónok pásztázták a környéket, búvárok átkutatták a partokat, de semmit sem találtak.
A hetedik napon az egyik mentő egy piros textildarabot vett észre a magas fű között. Ott, a gyökerek és a nádas között volt valami, amire senki sem volt felkészülve.
Oldalán feküdt, kimerülten, már élettelenül. A lába egy régi, rozsdás fémcsapdába szorult — egy évek óta elhagyott vadászcsapdába.
Mellette a kétségbeesett küzdelem nyomai: letört ágak, karmolások a fákon, gyökerestül kitépett fűcsomók.
Megpróbált kiszabadulni. Az utolsó pillanatig.
Mentőt már nem kellett hívni. A helyi rendőrök, akik pedig már sok mindent láttak életükben, némán álltak. Az egyikük elfordult, hogy megtörölje a szemét.
— Végig itt volt… — suttogta valaki. — Az első napon kihagytuk ezt a területet, mert azt hittük, ide biztosan nem jöhetett.
Később megértették: a sokk és a vérveszteség miatt a fiú gyorsan legyengült. Nem volt térerő – a telefonja nem fogott jelet, és az akkumulátora is szinte azonnal lemerült. Kiabált, de senki sem hallotta meg.
A történet nemcsak a várost, hanem az egész régiót megrázta. Még napokkal később is vittek virágokat a gát közelébe a helyiek.
