Egy gimnáziumi verőlegény az egész iskola előtt megsértette őt, és zaklatni kezdte, mit sem sejtve valódi kilétéről.
A tornaterem tele volt hangokkal és suttogásokkal. Diákok tömege állta körül, mindegyikük telefonját tartotta a kezében, készen arra, hogy felvegye a következő „előadást”. A kör közepén Anna állt – egy törékeny, kicsi lány, akit szinte senki sem vett észre. Mindig az árnyékban maradt, csendes és visszahúzódó volt.
De ma a gimnázium legerősebb és legvakmerőbb diákjával találta szemben magát – egy fiúval, akitől mindenki félt. A csapatkapitány, a kegyetlen zaklató, és a közönség kedvence. Gúnyos mosoly ült az arcán, és hangja élesen hasította a levegőt:
Térdelj le, és azonnal kérj bocsánatot!
A tömeg megdermedt, mindenki visszatartotta a lélegzetét. Anna mozdulatlanul állt, remegő kezeit a kapucnis pulcsija zsebébe rejtve.
– „De hiszen nem tettem semmi rosszat,” – válaszolta halkan.
– „Hogyhogy nem?” – hajolt közelebb a zaklató, hatalmas alakja elnyomta őt. – „Akkor mégis ki jelentett fel az igazgatónál?”
– „De hiszen megverted azt a srácot… Be volt törve a karja,” – suttogta Anna.
– „Semmi közöd hozzá,” – vágta rá élesen.
A tömeg nevetett, izgatottan várva a végkifejletet. Mindenki azt hitte, a lány már beletörődött a megaláztatásba. A fiú közelebb lépett:
– „Térdre.”
A zaj körülötte felerősödött, mindenki türelmetlenül várta a műsort. Anna kissé lehajtotta a fejét, mintha tényleg meg akarna hódolni.
De senki sem sejtette, hogy ez a csendes, jelentéktelen lány egy olyan titkot rejteget, ami mindent felforgathat… 😱😱 Folytatás az első kommentben 👇👇
Anna kissé lehajtotta a fejét, és mindenki már készült a megalázó jelenetre. A tömeg izgatottan zúgott: a kapitány újabb áldozata megtörni látszott.
De hirtelen kihúzta magát. Felnézett – nem félelemmel, hanem jéghideg, átható tekintettel. Volt valami ebben a pillantásban, amit senki sem látott még tőle. Még a fiú is akaratlanul hátrált egy lépést.
– „Tényleg azt akarod, hogy letérdeljek?” – kérdezte Anna halkan.
Csend borult a tornateremre. A lány a pulóvere zsebébe nyúlt, és elővett belőle egy kis fémbilétát. A tömeg elhallgatott – a rendvédelmi szervek jelvénye megcsillant a fényben.
– „Eljött az idő,” – hangja hideg és magabiztos volt. – „A Gyermekvédelmi Szolgálat belső munkatársa vagyok. Nem tanulni küldtek ide. Miattad vagyok itt.”
A tömeg megdermedt. Ami egy pillanattal ezelőtt még csak játék és gúnyolódás volt, most tárgyalássá vált. A diákok suttogni kezdtek, a telefonok remegtek a kezekben, és valaki már el is indította a felvételt.
A fiú elsápadt. Önbizalma darabokra hullott. Rájött, hogy ez a „láthatatlan lány” mindent tud róla: a verésekről, a fenyegetésekről, a társai eltört karjairól.
Anna egy lépést tett előre:
– „Most pedig te fogsz letérdelni.”
