Kezdettől fogva sosem volt jó a kapcsolatom az anyósommal. Sosem titkolta, hogy engem ‘méltatlannak’ tart a fiához. Mindent kritizált: a főzésemet, a takarításomat, az öltözködésemet. A kedvenc időtöltése az volt, hogy összehasonlítson a férjem volt barátnőjével – ‘na ő igazi háziasszony volt, nem úgy, mint te…’ Néha még a férjem munkahelyére is telefonált, hogy panaszkodjon a ‘rideg’ viselkedésemre a családdal szemben.
Amikor teherbe estem, minden csak rosszabb lett. Ahelyett, hogy örült volna a leendő unokájának, valódi nyomozásba kezdett. Folyton kérdezgette a fiát, meg volt győződve róla, hogy mástól vagyok terhes.
A család előtt célozgatott arra, hogy „a terhességi dátumok nem stimmelnek”, és vacsorákon azzal viccelődött, hogy „a baba biztosan a szomszédra fog hasonlítani”. Szavai mélyen bántottak, de tűrtem – a férjemért és a születendő gyermekünkért.
Aztán eljött a nagy nap. Egy gyönyörű kislánynak adtam életet. Kimerülten, de boldogan pihentem a szülészeten. A férjem elment a holmijaimért, és én naivan azt hittem, hogy ez a születés majd meglágyítja az anyósom szívét.
De kinyílt az ajtó — és belépett. Nem volt mosoly, nem hozott virágot, még csak egy egyszerű „gratulálok”-ot sem mondott. Már az első mondatával támadni kezdett:
– Tudtam! Ez a baba nem a fiamé!
Megpróbáltam nyugodt maradni:
— Miről beszél? Nézze csak, ugyanolyan az orra, mint az apjáé.
Lenéző nevetés tört fel belőle:
— Ez az orr? Talán a szeretőd orra! Hazug vagy, tolvaj! Tönkretetted a fiam életét!
Aztán a bölcső felé fordult, és jéghidegen hozzátette:
— Ez a… valami nem az unokám. Egy szörnyeteg, mint az anyja!
Ekkor éreztem valami eltörni bennem. Megnyomtam a bába hívógombját, és nyugodt, mégis határozott hangon mondtam:
— Küldjék ki ezt a nőt. És soha többé ne tegye be ide a lábát.
Amikor bezárult az ajtó, felhívtam a férjemet és mindent elmondtam. Ettől a naptól fogva eldöntöttem, hogy ez a „nagymama” soha nem lesz része a lányom életének.
Ma a lányom egyéves. Soha nem látta a nagymamáját, és soha nem is fogja. És még ha ez a nő könyörögne is, hogy találkozhassanak, én semmit sem érzek. Megvédeni a gyermekemet, és nem bánok semmit.
