Az apja temetésén a kislány hirtelen azt suttogta, hogy az apja él: mindenki azt hitte, csak a gyász beszél, amíg meg nem látták ezt… 😱😱
A temetés csendes, rendezett és a bánattól terhes volt. Vastag csend töltötte be a termet, csak halk zokogások törték meg. A terem közepén egy fehér anyaggal letakart koporsó állt, körülötte rokonokkal és barátokkal.
A koporsó mellett állt az anya, kezét a kislány kezében tartva. A lány csendben volt, göndör haja az arcába hullott. A tragédia óta nagyon keveset beszélt, és mindenki azt hitte, hogy a gyerek egyszerűen nem érti, mi történt.
Amikor elérkezett a búcsú ideje, az anya óvatosan lehajolt és megkérdezte:
— Szeretnél búcsút venni apától?
A kislány bólintott. Felemelték, hogy belenézhessen a koporsóba. Egy pillanatra megfigyelte apja nyugodt arcát, majd suttogta:
— Apa csak alszik.
Az emberek körében ideges sóhajok és félénk mosolyok keveredtek a könnyekkel. Sokan azt gondolták, hogy a kislány szavai a halált teljesen nem értő gyermek ártatlan kifejezései.
Aztán a lány hirtelen sírni kezdett, és kinyújtotta a kezét a koporsó felé:
— Apa, ébredj fel! Csak alszol!
Mindenki megdermedt. Az anya átölelte és próbálta megnyugtatni, de ekkor a lány valami váratlant mondott:
— Tegnap este láttalak hazajönni. Az ajtónál álltál, figyeltél minket, és egy szót sem szóltál.
Nehéz csend telepedett a terembe. Néhányan egymásra néztek. Valaki megrándult.
Az anya szorosan ölelte a lányát, zavartan. Úgy tűnt, csak egy gyermek képzelete, de a kislány magabiztosan folytatta:
— Ő volt az. Láttam apát.
Suttogás futott végig a vendégeken. Sok fej egy távoli sor felé fordult. Ott, az árnyékban állt egy férfi, akit senki sem vett észre korábban. Az arca majdnem teljesen megegyezett a koporsóban lévő apáéval.
Ő volt az elhunyt ikertestvére. Évek óta egy másik városban élt, és szinte elveszítette a kapcsolatot a családdal. Csak a temetésre jött el, korábban nem akart megjelenni, hogy elkerülje a pletykákat.
A felnőttek számára minden értelmet nyert — a lány látta őt az előző este, és apjának nézte. De a kislány számára ez bizonyíték volt arra, hogy az apja még mindig közel van.
És bár mindenki ismerte az igazságot, azon a napon senki sem mert ellentmondani a kislánynak.
