Egy bebörtönzött rendőr eljött, hogy elbúcsúzzon a kollégájától, aki miatta halt meg… De az áldozat édesanyjának gesztusa mindenkit sokkolt 😢😨
A rendőrt egy tragikus akció után tartóztatták le. Azzal vádolták, hogy ő okozta a kollégája halálát, bár baleset volt. A per hetekig tartott: tanúvallomások, bizonyítékok, védőbeszédek… Végül megszületett az ítélet: hét év börtön.
Amikor a bíró kimondta az utolsó szavait, a férfi remegő hangon így szólt:
„Nem keresek kifogásokat. Nem akartam, hogy ez megtörténjen; baleset volt. Csak azt kérem… hadd búcsúzzak el tőle. Hadd kérjek tőle bocsánatot… és a családjától is.”
Csend telepedett a tárgyalóteremre. A bíró lesütötte a szemét, majd bólintott:
„Rendben. De kísérettel utazik.”
A temetés napján az ég is gyászolni látszott. Hideg eső esett szüntelenül, a szél pedig sötét felhőket sodort a temető fölé.
Családtagok, barátok és kollégák gyűltek össze. Az elhunyt édesanyja kissé távolabb állt, fekete kendőbe burkolózva. Válla remegett, ajkán fia nevét mormolta.
Mindenki sírt. Senki sem szólt; csak az eső kopogása hallatszott a koporsó fedelén és az elfojtott zokogások.
Egyszer csak rendőrautók jelentek meg a távolban. Az emberek hátrafordultak. Egy narancssárga rabruhát viselő, megbilincselt férfi lépett ki az egyik autóból, lehajtott fejjel. Négy rendőr kísérte.
Suttogás futott végig a tömegen:
„Ő az…”
„Miatta történt mindez…”
Ahogy a fogoly közeledett, mindenki félreállt, hogy utat engedjen. A koporsó elé lépett, amelyen az elhunyt jelvénye és sapkája pihent.
A bebörtönzött rendőr eljött, hogy elbúcsúzzon a kollégájától, aki miatta halt meg… De az édesanya gesztusa mindenkit sokkolt.
A férfi lassan letérdelt a koporsó elé, és könnyes szemmel suttogta:
„Bocsáss meg, testvérem. Bocsáss meg… Nem így akartam. Minden nap rád gondolok. Ha visszafordíthatnám az időt… inkább én lennék a helyedben.”
Lehajtotta a fejét, és sírni kezdett. Az eső az arcán folyt le, összekeveredve a könnyeivel. A család gyűlölettel nézte; néhányan ökölbe szorították a kezüket, mások elfordultak. De senki sem szólt, mert a rendőrök közel álltak, és nem akarták, hogy a temetés verekedésbe torkolljon.
Ekkor az elhunyt anyja előrelépett. Lassan odament a férfihoz, és megállt mellette. Halálos csend lett. Senki sem értette, mit fog tenni. Aztán valami történt, amitől mindenki megdöbbent 😨😢
Az asszony hosszan nézte fia egykori társát, aki lehajtott fejjel, megbilincselt kézzel térdelt… majd hirtelen mellé térdelt. Szótlanul átölelte.
A rab nem akarta elhinni. Felemelte a fejét, ránézett, és kitört belőle a zokogás.
„Megbocsátok neked” – suttogta az asszony. – „És a fiam is. Tudom, hogy baleset volt. Úgy szerettelek, mint a testvérét, és nem akarná, hogy egész életedben szenvedj.”
A bebörtönzött rendőr eljött, hogy elbúcsúzzon a kollégájától, aki miatta halt meg… De az édesanya gesztusa mindenkit meghatott.
A férfi bólintott, és a vállára hajtotta a fejét. Mindenki sírni kezdett körülöttük. Még a rendőrök is elfordították a tekintetüket, hogy elrejtsék meghatottságukat.
Amikor elválasztották őket, a férfi hátranézett, miközben elsétált. Az asszony a sír mellett állt, és nézte, ahogy eltűnik. És akkor, hónapok óta először, úgy érezte, mintha újra tudna lélegezni.
