„Vidéken, egy nagy házban takarítónőként dolgoztam — nem egy hivalkodó luxusvilla, de minden apró részlet a gazdagságot sugározta. Minden tökéletes volt, még a por is úgy tűnt, mintha pontos menetrend szerint hullana.
De volt valami, ami nyugtalanított. Minden este, szinte pontosan ugyanabban a percben, a tulajdonos lement a pincébe. Egyetlen szót sem szólt, az arca feszült volt, mintha egy láthatatlan terhet cipelt volna. Egy óra múlva visszajött — nyugodtan, de furcsán sápadtan. Ami még furcsább volt, hogy senkinek sem engedte, hogy odamenjen.
Próbáltam nem gondolni rá, de a kíváncsiság emésztett. Mi lehet odalent? Miért mindig ugyanabban az időben, ugyanazzal az arckifejezéssel?
Egy este, amikor senki sem volt otthon, már nem bírtam tovább. Eldöntöttem, hogy lemennék.
A kezem remegett, amikor megtaláltam a kulcsot — kicsi, fakó, mintha gyakran használták volna. Az ajtó egy pillanatra ellenállt, majd engedett, kiadva egy fülledt… és fémes levegőáramot.
Lassan lementem. Egy lépés. Aztán még egy. Első pillantásra semmi különös — polcok, szerszámok, néhány láda.
De aztán láttam a padlón nyomokat — mintha valami nehezet húztak volna. A tekintetem követte őket… és a sötétben dermedten álltam, megbénítva attól, amit láttam.
Tett még néhány lépést, a szívem vadul dobogott.
A pince csendes volt, csak egy pislákoló villanykörte vetett remegő árnyékokat a falakra.
Nem volt vér. Nem volt titkos ajtó. Semmi ijesztő. Csak por, dobozok és a penész szaga.
Már kezdtem megnyugodni, készen arra, hogy felmenjek, amikor hirtelen észrevettem egy furcsa formát egy szürke ponyva alatt.
Óvatosan lehúztam a takarót… és mozdulatlan maradtam, elképedve.
Előttem egy apró modellvasút volt — sínek, csillogó mozdony, házak és műanyag fák.
Minden gondosan elrendezve, mintha valaki a saját kis világát teremtette volna meg.
És ekkor megértettem.
Minden este ez a szigorú férfi idejött, beindította a vonatot, és figyelte, ahogy körbejár.
Az arcán sem harag, sem fáradtság — csak egy különös béke.
Mindenki a maga módján próbálja megnyugtatni a lelkét.
Az övé egyszerűen… más volt.
