😲 „Egy nő a börtön kórházában szül: a szülésznő odalép, hogy megvizsgálja, és rémületében felkiált.”
Aznap reggel szokatlanul csend volt a börtönben. Egy rutinkontroll során az egyik őr észrevette, hogy az egyik várandós fogvatartott nem érzi jól magát. Szólt a többi őrnek, és a rabnőt át kellett szállítani a börtön kórházába.
A nőnek nem volt családja vagy közeli hozzátartozója, és a börtönben töltött idő alatt senki sem látogatta meg. Orvosi kartonja sem volt, és már a kilencedik hónapban járt. Nagyon rosszul érezte magát, alig tudott beszélni.
Egy egyszerű, kopár szobában feküdt, tekintete elveszett volt. De a szemében nem volt se félelem, se fájdalom, csak a beletörődés.
A szülésznő, egy idős és tapasztalt nő, odalépett a fogvatartotthoz, és gyengéd hangon szólt hozzá:
– Jó napot! A baba születéséig melletted leszek. Megvizsgálhatom?
A nő csak egyszerűen bólintott.
A szülésznő odahajolt, hogy megvizsgálja a fogvatartottat. Majd hirtelen rémületében felkiáltott:
– Azonnal hívjanak papot!
A történet folytatása a cikk első kommentjében található 👇👇👇
Egy nő a börtön kórházában szül: a szülésznő odalép, hogy megvizsgálja, és rémületében felkiált.
Nem hallotta a baba szívverését.
Pánikba esve erősebben nyomta, de semmi eredmény.
Reszkető hangon suttogta:
– Nem hallom a szívét…
Az őrök aggodalmas tekintetet váltottak egymással.
A fájások egyre erősebbek lettek, és minden másodperc számított.
Egy nő a börtön kórházában szül: a szülésznő odalép, hogy megvizsgálja, és rémületében felkiált.
Határozottan a szülésznő utasította, hogy hívjanak papot, hogy elvégezzék az utolsó szertartást a halott babáért.
De ekkor egy halk, alig hallható hang törte meg a csendet.
A baba szíve dobogott, gyengén, de észrevehetően.
– Él! – kiáltotta a szülésznő.
Egy nő a börtön kórházában szül: a szülésznő odalép, hogy megvizsgálja, és rémületében felkiált.
Hosszú órák szenvedése után egy kiáltás tört meg a feszültséget.
A baba, törékeny, de élő, hallatta első sírását.
Az orvosi csapat azonnal odasietett, hogy oxigént adjon neki.
Kimerülten, de megkönnyebbülve a szülésznő suttogta:
– Köszönöm, Uram…
Végre, először, a fogvatartott felnézett, és elmosolyodott.
