Egy nap, a nővérem szülése után a férjemmel elmentünk meglátogatni őket a kórházban: amikor a férjem meglátta a babát, azt mondta nekem: »Azonnal hívd a rendőrséget.«
A nővérem teljes terhessége alatt mindig mellette voltam, és amennyire csak tudtam, segítettem neki. A szüleink külföldön élnek, a férje szülei szintén, így én voltam az единetlen, aki szükség esetén támogatni tudta őt.
A terhesség problémamentesen zajlott, és végül egy kislánynak adott életet. A szülést követő napon elmentünk meglátogatni őket a kórházban.
Miután meglátta a babát, a férjem megragadta a karomat, és kihúzott a kórteremből. »Azonnal hívd a rendőrséget« – mondta remegő hangon.
»Miért? Mi a baj?« – kérdeztem meglepetten.
Azt válaszolta: »Siess, majd később elmagyarázom.«
Engedelmeskedtem, további kérdések nélkül. A rendőrség hamar megérkezett, és amit felfedeztek, valóban rémisztő volt.
Ápolóként a férjem több rendellenességet is észrevett a babával kapcsolatban: a köldökcsonk szinte teljesen begyógyult, egy furcsa oltási nyom, egy hibás azonosító karszalag, valamint egy infúzió helyén lévő heg. Ezek egyáltalán nem feleltek meg egy egynapos újszülött jellemzőinek. Amikor a rendőrség közbelépett, megkezdődött a nyomozás.
Közben a nővérem, aggódva a helyzet miatt, kijött a kórteremből.
Egy rendőr közölte, hogy probléma van a baba kórlapjával: a csecsemőt tizenegy nappal korábban már kiengedték a kórházból. Nem sokkal később egy nővér jelezte, hogy az újszülött ujjlenyomatai nem egyeznek meg a születésekor rögzítettekkel.
A borzalom tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy egy másik babát aznap reggel áthelyeztek az intenzív osztályra, hamisított dokumentumokkal.
A nyomozónő feltárta, hogy a személyzet egyik tagja, aki nővérnek adta ki magát, kicserélte a babákat és manipulálta az iratokat. Egy órányi keresés után a nővérem gyermekét élve megtalálták egy magánklinikán, ahol éppen illegális örökbeadásra készítették elő.
A kórház ellen jelenleg szövetségi vizsgálat folyik, és több letartóztatás is történt.
