A hegyekben a hideg rendkívül erős volt. A tó szinte teljesen befagyott, de egy helyen a víz még szabad maradt. Ott küzdött a farkas, amely beleesett egy nyílásba, és nem tudott kijutni.
A jég a lába alatt recsegett, csúszott, és folyton visszaesett a vízbe. Minden percben gyengébbé vált. A feje alig maradt a felszínen, zihálva lélegzett, és a vizes bundája húzta lefelé.
Egy idős asszony nem messze fáért ment. Hallotta a fröccsenést és egy furcsa, rekedt hangot. Közelebb lépve hatalmas szürke farkast látott fuldokolni. Az állat már alig küzdött.
Az öreg asszony nem gondolt a félelemre, amit egy vad és veszélyes állattal szemben érezhetne. Gyorsan talált egy hosszú száraz ágat, lefeküdt a jégre, hogy ne törjön át, és óvatosan kúszott a nyílás felé. A jég recsegett alatt, de lassan, megfontoltan haladt.
– Kitartás – mondta lágyan, miközben nyújtotta az ágat.
A farkas először vicsorgott, de már nem volt ereje dühöngeni. Elkapta az ágat az első lábaival. Az asszony húzta. A keze remegett, a háta fájt, de nem engedte el. A jég újra recsegett, a víz fröccsent a partra, és végül a farkas nehéz teste a felszínre került.
Az állat hanyatt feküdt, nehezen lélegzett. Egy hátsó lába el volt törve — egyértelmű volt, hogy sérült. A farkas nem próbált támadni. Csak az asszonyt nézte, mintha megértette volna, hogy az életét mentette meg.
De ekkor… kiléptek az erdőből…
Az öreg asszony dermedt rémületében 😱😲
Az asszony hátrálni készült, amikor hirtelen idegen tekinteteket érzett rajta.
Az árnyak lassan jöttek elő a fák mögül. A hideg levegőben tíz pár szem csillogott. Ez egy falkát jelentett. A farkasok megérezték az ember szagát, és közeledtek, készen a támadásra. Nem értették, hogy ez az ember épp most mentette meg társát a jeges vízből.
Az idős asszony mozdulatlan maradt. Nem volt hová menekülni, és ha lett volna, sem lett volna ideje.
Ekkor a sérült farkas nehezen felállt. Az asszony elé állt, testével védelmezte, és morgott a falkának. A morgás halk volt, de eltökéltséggel teli. A farkas a társaira nézett, mintha jelezné, hogy ezt az asszonyt nem szabad bántani.
A falka megállt. Néhány másodpercig senki sem mozdult. Aztán az egyik farkas lehajtotta a fejét, és a többiek lassan hátrálni kezdtek.
A sérült farkas utoljára ránézett az asszonyra. Tekintetében nem volt félelem vagy harag, csak nyugalom. Néhány másodperc múlva megfordult, és sántítva csatlakozott a falkájához.
Az asszony egyedül maradt a jégen. A szél ismét felkavarta a havat, mintha semmi sem történt volna.
