A gyerekek már régen megfeledkeztek az anyjukról, aki egyedül élt egy faluban. Hónapokig nem hívták fel, nem törődtek az egészségével, és még akkor sem jöttek el, amikor meghalt. Egy szomszéd hirdette ki a temetés időpontját, jelezve, hogy két nap múlva kerül rá sor.
A gyerekek egyedül hagyták az anyjukat a faluban, és még a temetésére sem jöttek el: a halála után, amikor a közjegyző felbontotta a végrendeletet, mindenkit megdöbbentett az idős asszony döntése.
A lánya, Anna, azonnal úgy döntött, hogy nem megy el. Vizsgái voltak, diákhitele és egy fillérje sem maradt. Eszébe sem jutott az utolsó megtakarításait utazásra és temetésre költeni, főleg úgy, hogy nem akarta látni a rokonokat, sem szemrehányásokat hallgatni. Az anyjával való kapcsolata már régóta hűvös volt.
A második lány, Viktória, akkor értesült az anyja haláláról, amikor már külföldön tartózkodott. Éppen bejelentkezett a szállodába a barátnőjével, és a nyaralását tervezte. Gyorsan kiszámolta a hazautazás költségét és az utazás lemondásából adódó anyagi veszteséget. A döntés számára egyértelműnek tűnt — folytatni a nyaralást.
A fiú, Dániel, reggel, reggeli közben tudta meg a hírt. Nyugodtan, érzelem nélkül hallgatta végig. Hivatalosan kivehetett volna egy szabadnapot — az indok elfogadható lett volna. De az út hosszú volt, és amúgy is régóta nem fűzte már semmi az anyjához. Meleg érzelmek sem iránta, sem a nővérei iránt nem maradtak benne.
A temetésen kevesen voltak: szomszédok, néhány ismerős és az elhunyt egykori kollégái. A sírnál egy szomszéd és egy fiatal lány állt, aki segített neki. Sem Anna, sem Viktória, sem Dániel nem volt jelen. Valaki halkan megjegyezte, hogy a gyerekek nem jöttek el.
Néhány nappal később mindhármukat behívták a közjegyzőhöz. Ekkor Viktória végül úgy döntött, hogy mégis hazatér és elhalasztja a nyaralását, Anna csodával határos módon pénzt talált, a fiú pedig kivett egy szabadnapot. Meg voltak győződve arról, hogy az anyjuk házát egyenlően osztják fel közöttük, ahogyan azt a törvény előírja. Mégis baljós előérzet növekedett bennük, mintha semmi sem lenne olyan egyszerű.
A közjegyző irodája a belváros közelében volt. A bejáratnál Viktória meglátta Dánielt, aki a szokásos katonás tartásával állt. Anna is ott volt, arca feszült volt.
A gyerekek egyedül hagyták az anyjukat a faluban, és még a temetésére sem jöttek el: a halála után, amikor a közjegyző felbontotta a végrendeletet, az idős asszony döntése mindenkit megdöbbentett.
A közjegyző elkezdte felolvasni a végrendeletet. Viktória idegesen kopogtatta a telefonját, Anna nem találta a helyét, Dániel pedig némán összeszorította az ujjait.
Amikor a közjegyző befejezte a felolvasást, mindhárman szinte kővé dermedtek… 😨😲
A gyerekek egyedül hagyták az anyjukat a faluban, és még a temetésére sem jöttek el: a halála után, amikor a közjegyző felbontotta a végrendeletet, mindenkit megdöbbentett az idős asszony döntése.
A közjegyző rövid szünetet tartott, majd nyugodtan kijelentette, hogy a házat el kell adni, és a befolyt teljes összeget egy jótékonysági alapnak utalják, amely az egyedül élő idős embereket támogatja.
A dokumentum egy külön pontja kimondta, hogy az anya minden pénzügyi kötelezettsége a gyerekekre száll át. A hitelek, tartozások és kifizetetlen számlák egyenlő arányban oszlottak meg közöttük. Semmilyen vagyont, semmilyen megtakarítást nem kaptak.
Anna értette meg elsőként, és elsápadt. Viktória hirtelen letette a telefonját, Dániel pedig lassan kihúzta magát, mintha nem hinné el, amit hall.
A közjegyző felolvasta a végrendelet utolsó részét. Ez az anya személyes magyarázata volt, kézzel írva:
„Egész életemet nekik szenteltem. Különösen a fiam taníttatására. Ezek a tartozások az ő tanulmányaihoz kapcsolódnak. Most boldoguljon egyedül.”
A gyerekek egyedül hagyták az anyjukat a faluban, és még a temetésére sem jöttek el: a halála után, amikor a közjegyző felbontotta a végrendeletet, mindenkit megdöbbentett az idős asszony döntése.
Csend telepedett a szobára. Nemcsak hogy semmit sem kaptak. Azzal távoztak, amit mindig is igyekeztek elkerülni — mások adósságaival és a saját lelkiismeretükkel.
