A 2A219-es járat 1983. december 4-én tűnt el, miközben az északi szélességi fokok felett repült. A fedélzeten 150 ember tartózkodott. A személyzet utolsó rádiójele 23:47-kor megszakadt. Ezután a repülőgép úgy tűnt, mintha egyszerűen eltűnt volna a jeges égbolton. A kutatások több hónapig tartottak, de a szigorú időjárási viszonyok és a kor technikai korlátai miatt nem sikerült meghatározni a baleset pontos helyét.
Tudósok felfedeztek egy régóta elveszett repülőgépet az Északi-sark jégtakarója alatt, és az, ami a kabinjában volt, mindenki számára igazi tudományos felfedezéssé vált.
Csaknem negyven éven át a roncsok több méter jég alatt rejtőztek. 2024 januárjában műholdfelvételek egy rendellenességet észleltek: egy fém tárgy a jég felszíne alatt. A koordináták elemzése után expedíciót szerveztek.
40 év kutatás után a repülőgépet végül megtalálták, és az, amit a tudósok a kabinban felfedeztek, az egész tudományos világot megrázta. 😨😱
A repülőgép körülbelül 24 méterre volt a jég alatt. A törzs belsejében a hőmérséklet -38 Celsius-fokon állt, ami miatt a kabin egyfajta „időcapszulává” vált.
A kutatók megtalálták az utasok személyes tárgyait, táskákat, gyerekjátékokat és dokumentumokat. Különös figyelmet kapott az egyik légiutas-kísérő naplója, amelyet több napon keresztül vezetett a kényszerleszállás után.
A feljegyzések szerint egyes utasok túlélhették a katasztrófát, és megpróbáltak túlélési rendszert kialakítani a rendkívüli hideg körülmények között.
A fedélzeti orvos orvosi feljegyzéseit, az élelmiszerkészletek elosztási vázlatait és a kapitány a személyzet állapotáról szóló jegyzeteit is megtalálták. Ezek a dokumentumok lehetővé tették, hogy rekonstruálják a baleset utáni első órákat és napokat, és megértsék az események menetét.
A fekete dobozt külön találták meg a törzs fő részétől. A szakértői vizsgálat kimutatta, hogy a repülőgép extrém turbulenciájú területen volt körülbelül 10 500 méteres magasságban. A hirtelen hőmérsékletváltozások intenzív jégképződést okoztak a motorokban.
Emellett a szerkezet túlterhelődött, és a személyzet elvesztette a képességét a repülés stabilizálására.
A szakértők szerint a katasztrófa egy ritka légköri jelenség és a repülőgép ilyen körülmények közötti technikai sebezhetőségének kombinációja miatt következett be.
Az expedíció során egy jegesmedve-családot figyeltek meg a tábor közelében, ami megnehezítette a kutatók munkáját, és további biztonsági intézkedéseket tett szükségessé.
Ugyanakkor a szakemberek megjegyezték, hogy az állatok óvatosak voltak, és nem közelítették meg veszélyesen az embereket.
A 2A219-es járat felfedezése lehetővé tette, hogy lezárják a XX. század végének egyik legrejtélyesebb légi közlekedési fejezetét.
A begyűjtött adatok kiegészítették a szélsőséges légköri jelenségek repülésre gyakorolt hatásának megértését, és alapul szolgáltak az új ajánlások kidolgozásához az arktikus szélességi fokokon végzett repülések biztonsága érdekében.
