Az unoka feltárta a nagyapja sírját, és alatta egy titkos ajtóra bukkant: amikor kinyitotta, a sikolya végigsuhant az egész temetőn 😯😱
Már két napja szakadt az eső megszakítás nélkül. A szél nedves leveleket sodort a sírkő között.
Daniel a nagyapja frissen ásott sírja mellett állt, és erősen szorította a lapátot. Csizmája majdnem belesüppedt a földbe, de ő tovább ásott.
Három nappal korábban a nagyapja, egy különös öregember, Arthur, meghalt. Élete nagy részét egyedül töltötte egy nagy házban a dombon. A város lakói kissé bolondnak tartották, mert folyton rajzolt valamit régi füzetébe, és az „emberi élet titkairól” beszélt.
A temetés után Daniel talált egy furcsa üzenetet. Nagyapja kézírásával volt írva egy régi fénykép hátulján:
„Daniel. Ha ezt olvasod — kevés időd van. A harmadik éjszakán ássd ki a síromat. Nézz a koporsó alá. Ne hagyd, hogy a titok a földben maradjon.”
Daniel sokáig azt hitte, ez csak az öregember utolsó tréfája. De a szavak nem hagyták nyugodni a gondolatait.
És most a temetés utáni harmadik éjszaka volt. Újra belemerítette a lapátot a földbe.
Néhány óra múlva a lapát hirtelen fába ütközött. Daniel megállt, és kézzel kezdte eltakarítani a földet. A sár alatt egy egyszerű fenyőkoporsó fedele bukkant elő.
Pont olyan koporsó volt, mint amit három nappal korábban a temetésen látott. Emelővas segítségével felemelte a fedelet, és nehezen kinyitotta.
Belül feküdt a nagyapja. Arca sápadt és mozdulatlan volt, mint egy viaszbábúé. Daniel közelebb hajolt, hogy megértse, mit akar nagyapja mutatni.
És hirtelen észrevett valami furcsát. A koporsó alja nem fából volt.
A bélés alatt sötét fémlemez látszott. Daniel óvatosan oldalra tolta a testet, és feltépte a szövetet.
Alatta egy kerek, fekete fémlépcsőlap volt. Közepén egy nagy vaskarika.
— Mit rejtettél itt, nagyapa?.. — suttogta.
Megfogta a karikát és meghúzta. A fedél nyikorgva nyílt. A koporsó alatt egy mély, függőleges kút tátongott. Egy régi vaslétra vezetett le.
A lámpa fénye eltűnt a teljes sötétségben. Egy normális ember visszazárta volna a fedelet, és elment volna. De Daniel elkezdett leereszkedni.
Tíz lépcső. Húsz. Ötven. Végül a lába elérte a kőpadlót. Felemelte a lámpát.
Körülötte egy kerek földalatti terem volt. A kőfalakat furcsa szimbólumok és rajzok borították.
A terem közepén még egy ajtó állt. Furcsának tűnt, mintha fehér csontból készült volna.
Nem volt kilincs, csak egy emberi kéz számára kialakított üreg. Daniel lassan közelítve kinyitotta a második ajtót.
Belépett, és ebben a pillanatban kiáltott.
Mert a hatalmas földalatti teremben száz üvegkorsó állt.
Mindegyikben valami úszott, ami kis emberi lényre hasonlított. De a legfélelmetesebb nem ez volt.
A terem közepén állt… 😲😨
Egy nagy fémkonténer.
Nehezének és iparinak tűnt, mintha külön felszereléssel hozták volna ide. Felületét por borította. Daniel lassan közelített, mély levegőt vett, és felemelte a fedelet.
Másodpercek alatt megdermedt. A konténer teljesen tele volt aranyrudakkal.
Néhány másodpercig Daniel csak állt és nézte, próbálva felfogni, mi történik.
— Nagyapa… mit csináltál… — mondta halkan.
De a furcsaságok itt nem értek véget. A konténer mellett egy régi fém szekrény állt, az ajtaja résnyire nyitva.
Daniel közelebb lépett és belenézett. Vastag dossziék, régi laboratóriumi naplók, fényképek és dokumentumok voltak benne.
Kezébe vett egy dossziét, és gyorsan átlapozta az oldalakat. Pár perc után rájött, hogy nem egyszerű jegyzetekről van szó.
Tudományos kísérletekről szóló jelentések voltak. Számos oldal tele volt képletekkel, diagramokkal és kutatási eredményekkel.
Néhány dokumentum nagyapja aláírását viselte, de mellette mások aláírása is szerepelt. Ezek a nevek ismerősek voltak neki.
Olyan befolyásos emberek nevei, akikről gyakran hallani a hírekben.
Fokozatosan tisztulni kezdett a kép. Nagyapja egész életében tudósként dolgozott. Évekkel ezelőtt titkos, privát projektekbe kezdett. Olyan kísérletekbe, amelyek soha nem mentek volna át hivatalos ellenőrzésen. Veszélyes kutatásokba.
De gazdag emberek hajlandók voltak hatalmas összegeket fizetni az ilyen kísérletekért. Nagyapja elfogadta. Évtizedek alatt hatalmas vagyont halmozott fel. De nem bankokban tartotta az aranyat. Itt rejtette el — a saját sírja alatt.
Most már világos lett, miért hagyta meg ezt az üzenetet a nagyapja. Nemcsak azt akarta, hogy a sírját kiássák. Azt akarta, hogy az unokája megtalálja, ami utána maradt.
