A hegyekben a hideg rendkívül erős volt. A tó szinte teljesen befagyott, de egy helyen a víz még szabad maradt. Ott küzdött a farkas, amely beleesett egy nyílásba, és nem tudott kijutni.
A jég a lába alatt recsegett, csúszott, és folyton visszaesett a vízbe. Minden percben gyengébbé vált. A feje alig maradt a felszínen, zihálva lélegzett, és a vizes bundája húzta lefelé.
Egy idős asszony nem messze fáért ment. Hallotta a fröccsenést és egy furcsa, rekedt hangot. Közelebb lépve hatalmas szürke farkast látott fuldokolni. Az állat már alig küzdött.
Az öreg asszony nem gondolt a félelemre, amit egy vad és veszélyes állattal szemben érezhetne. Gyorsan talált egy hosszú száraz ágat, lefeküdt a jégre, hogy ne törjön át, és óvatosan kúszott a nyílás felé. A jég recsegett alatt, de lassan, megfontoltan haladt.
– Kitartás – mondta lágyan, miközben nyújtotta az ágat.
A farkas először vicsorgott, de már nem volt ereje dühöngeni. Elkapta az ágat az első lábaival. Az asszony húzta. A keze remegett, a háta fájt, de nem engedte el. A jég újra recsegett, a víz fröccsent a partra, és végül a farkas nehéz teste a felszínre került.
Az állat hanyatt feküdt, nehezen lélegzett. Egy hátsó lába el volt törve — egyértelmű volt, hogy sérült. A farkas nem próbált támadni. Csak az asszonyt nézte, mintha megértette volna, hogy az életét mentette meg.
De ekkor… kiléptek az erdőből…
Az öreg asszony dermedt rémületében ??
Az asszony hátrálni készült, amikor hirtelen idegen tekinteteket érzett rajta.
Az árnyak lassan jöttek elő a fák mögül. A hideg levegőben tíz pár szem csillogott. Ez egy falkát jelentett. A farkasok megérezték az ember szagát, és közeledtek, készen a támadásra. Nem értették, hogy ez az ember épp most mentette meg társát a jeges vízből.
Az idős asszony mozdulatlan maradt. Nem volt hová menekülni, és ha lett volna, sem lett volna ideje.
Ekkor a sérült farkas nehezen felállt. Az asszony elé állt, testével védelmezte, és morgott a falkának. A morgás halk volt, de eltökéltséggel teli. A farkas a társaira nézett, mintha jelezné, hogy ezt az asszonyt nem szabad bántani.
A falka megállt. Néhány másodpercig senki sem mozdult. Aztán az egyik farkas lehajtotta a fejét, és a többiek lassan hátrálni kezdtek.
A sérült farkas utoljára ránézett az asszonyra. Tekintetében nem volt félelem vagy harag, csak nyugalom. Néhány másodperc múlva megfordult, és sántítva csatlakozott a falkájához.
Az asszony egyedül maradt a jégen. A szél ismét felkavarta a havat, mintha semmi sem történt volna.
