A kórterem ajtaja hirtelen kivágódott, és egy hajléktalan fiú rontott be, kezében egy kővel. Piszkos volt, zihált, a szemében különös, rendíthetetlen meggyőződés tükröződött. Mielőtt bárki közbeléphetett volna, az ágyhoz szaladt, és teljes erejéből rásújtott a milliárdos lábán lévő gipszre.
— Nincs ott törés, becsapják! — kiáltotta, miközben az orvosokra szegezte a tekintetét.
Amikor a gipsz megrepedt, valami váratlan és hátborzongató dolog került elő alóla, amitől a teremben mindenki mozdulatlanná dermedt 😧😱
A szobában azonnal káosz tört ki. Az egyik orvos a fiú felé indult, egy doktornő döbbenten merevedett meg, a milliárdos pedig először fel sem fogta, mi történik — csak összerezzent a csapástól, és zavartan pillantott a fiúra.
— Mit művelsz?! — kiáltotta az orvos, miközben megpróbálta kitépni a követ a kezéből.
De a fiú nem hátrált.
— Szándékosan tartják gipszben! Tudom! Ott nem csont van!
A szavai túl magabiztosan hangzottak egy idegen gyerektől, és egy pillanatra mindenki megdermedt. Még az orvosok is egymásra néztek, mintha ez a mondat valami kimondatlan feszültséget érintett volna.
A milliárdos nehezen vette a levegőt, tekintete ide-oda cikázott a fiú és a lába között.
— Miről beszélsz…? — suttogta.
A fiú újra felemelte a követ, és ismét lesújtott. A gipsz tovább repedt, egy nagyobb darab a földre zuhant. Az orvos végül elkapta a karját, de addigra már késő volt.
A repedések mélyen végigfutottak a gipszen.
Csend lett. Senki nem szólt. Minden tekintet a lábra szegeződött.
Az orvos lassan lehajolt, és elkezdte eltávolítani a gipsz maradékát. A vakolat morzsolódva hullott le, és fokozatosan feltárult az, ami mögötte volt — ami egy egyszerű műtét utáni sérülésnek kellett volna lennie…
A gipsz alatt nem normális bőr volt.
Egy sötét, sűrű, ismeretlen anyag fedte a területet, mintha valami belülről lassan elváltoztatta volna a szöveteket. Furcsán, szinte észrevehetetlenül mozdult, mintha reagálna a fényre és a levegőre, amely most először érte.
A női orvos hátrahőkölt, kezét a szája elé kapta.
— Ez… ez lehetetlen…
A kórteremben dermedt csend lett. A fiú mozdulatlanul állt, még mindig a követ szorítva. A milliárdos arca elsápadt, a tekintete üres lett, mintha nem is a saját lábát nézné.
Egy hajléktalan fiú berontott a milliárdos kórtermébe, és teljes erejéből ráütött a gipszre — de amit a repedés feltárt, attól minden jelenlévő rémülten némult el 😳😱
A hajléktalan fiú nyugodtan figyelte a jelenetet, majd halkan megszólalt:
— Már láttam ilyet.
Minden tekintet azonnal rá szegeződött.
— Egy másik kórházban is… — tette hozzá. — Ott is azt mondták, hogy csak törés. Aztán már túl késő volt.
A kórterem ismét teljes csendbe burkolózott.
Most már senki sem próbálta megállítani őt.
Mert mindenki kezdte megérteni — lehet, hogy a fiúnak igaza volt.
