Hadd meséljek a lányomról, Annáról, aki sajnos már nem érti, mit jelent a tisztelet. Azt hiszi, hogy mivel már 90 éves vagyok, ideje lenne beköltöznöm egy idősek otthonába, mint valami haszontalan, öreg tárgy. De én még nem állok készen erre – van még erőm és élni akarásom. Azt mondtam neki egyenesen: „Ha nem akarsz gondoskodni rólam, majd megoldom egyedül. Megvannak az eszközeim hozzá, és fel fogok fogadni egy gondozót, aki velem marad.” Ezek a szavak nagyon felzaklatták. Megértettem, hogy a pénzemre számított, de a terve nem vált be. Most jeleneteket rendez, mert számára én csak egy anyagi forrás vagyok. Egy egész hónapja nem hívott fel és nem is látogatott meg. Azt mondta nyíltan, hogy nem akar kapcsolatot tartani velem, amíg „meg nem értem, hogy ideje lenne beköltöznöm egy idősek otthonába.” Képzeljék el, 90 éves vagyok, és csak egy lányom van. Gyakran eltűnődöm azon, miért nem lett még egy gyerekem – valaki, aki talán egy kis törődést és figyelmet adott volna nekem.
De egy nap úgy döntöttem, cselekszem. Felkerestem egy ügyvédet, hogy biztosítsam a megtakarításaim és a vagyonom védelmét. Elintéztünk minden hivatalos papírmunkát, hogy a tulajdonom biztonságban legyen, és hogy nyugodtan hozhassak döntéseket anélkül, hogy mások beavatkozhatnának. Néhány hét telt el, és a ház csendessé vált Anna látogatásai nélkül. De ez a csend kellemes volt: élveztem a madarak énekét és Thompson asszony társaságát, aki most már segített nekem a ház körül. A napjaim teljesebbé váltak: olvastam, kertészkedtem, és ami a legfontosabb, úgy éreztem, hogy van valaki, aki valóban törődik velem. Egy este, miközben vacsoráztam, megszólalt a telefon. Anna volt az. A hangja lágyabb és nyugodtabb lett. „Anya, sajnálom. Most már értem, mennyire tévedtem.”
„Kezdhetjük újra?” Mélyet sóhajtottam, majd válaszoltam: „Anna, sosem késő megváltoztatni a viselkedésünket. Kezdhetjük újra, de most már minden más lesz. A tiszteletnek és a szeretetnek kell elsőbbséget élveznie.” A kapcsolatunk valóban javult. Anna elkezdett gyakrabban jönni, és a viselkedése őszintébbé és tisztelettudóbbá vált. Megtanulta tisztelni a döntéseimet, és még barátkozni kezdett Thompson asszonnyal is. Úgy érzem, hogy ez az élmény fontos leckét adott neki. Megértette, hogy a szülők iránti szeretet és figyelem nem pénzben nyilvánul meg, hanem valódi törődésben és tiszteletben.
Ma most a teraszon ülök, teát iszom és élvezem a naplementét. Büszke vagyok arra, hogy képes voltam megőrizni a függetlenségemet életkorom ellenére, és továbbra is a saját szabályaim szerint élni. Anna és én új módot találtunk a kommunikációra, és ismét szeretet és tisztelet van a házunkban. Ez az élmény fontos dolgot tanított nekem: sosem késő harcolni a jogainkért és követelni a tiszteletet, amit megérdemlünk, és ez emlékeztetett a szeretet és a család valódi jelentésére.
