Mindig mindent megtettem, hogy tetszek a férjemnek, de ő minden alkalommal az exfeleségéhez hasonlított engem, és egy nap… Azután rájöttem, hogy akármit is teszel, úgyis mindegy…
Nem ez volt az első alkalom, hogy a férjem az előző feleségéről beszélt, sőt, még össze is hasonlított minket. Ez nagyon feldühített engem, és meg is mondtam neki.
Valójában nagyon különbözőek voltunk, és lehetetlen volt nem észrevenni a nyilvánvaló különbségeket. Amikor elkezdtünk együtt élni, majd megházasodtunk, elkezdtem jobban odafigyelni magamra. Korábban különféle szépségápolási kezeléseken vettem részt. Gondoskodom a hajamról – hosszú, természetes szőke, búzaszínű. Szép kék szemem van, és az emberek gyakran meg is jegyzik ezt.
A szépségemet hangsúlyozom a szempilláimmal is, amit szalonban csináltatok. Ezen kívül soha nem feledkezem meg a szemöldök, manikűr és pedikűr ápolásáról sem. Ez olyan dolog, ami nélkül egy nő nem tud élni – legalábbis én most így gondolom, bár más kezelésekről nem is beszélek.
Gyakrabban kezdtem szépségszalonba járni, amikor elkezdtem találkozni a jelenlegi férjemmel, mert gyakran hallottam az előző párjáról, akitől még a kapcsolatunk előtt vált el. Nem csak magamért csináltam ezt, hanem sokkal inkább érte.
Ráadásul komplexusaim voltak – például a szeplőim az orromon. De a férjem azt mondta, hogy éppen ellenkezőleg, neki tetszik ez bennem. Aztán egy nap hazamentem, és már a küszöbről ezt hallottam:
– Te olyan vagy, mint az exem.
Meglepetten néztem rá és megkérdeztem:
– Mit mondtál?
– Az exemről beszélek, nagyon hasonlítotok egymásra. Nézd csak meg ezt a képet.
– Add ide a telefonod! – kértem.
Megnéztem azt a lányt. Igen, elég vonzó volt, de teljesen mesterségesnek tűnt. Én nem vagyok ilyen. Ő barna bőrű és sötét hajú volt, én pedig világos bőrű, szőke hajjal és kék szemekkel. A férjem elfordult, és idegesen bement egy másik szobába.
Odasétáltam a tükörhöz, és megnéztem magam. Egyetlen mesterséges dolog rajtam a műszempilláim voltak.
Az egész csakis miatta történt. Odamentem hozzá, és nyugodtan próbáltam vele beszélni:
– Mindezt érted csinálom. Nem látod, hogy manapság minden nő mennyire odafigyel magára?
– Én nem a műszempilláid miatt szeretlek téged. Éppen ellenkezőleg, nagyon tetszik a természetes szépséged – a gyönyörű kék szemeid, a hosszú hajad, a szeplőid… Csak egy kicsit kell hangsúlyoznod a szépségedet, és az elég is.
– Csak nem akartam rosszabb lenni, mint az exed. Olyan ápoltnak és gyönyörűnek tűnt. Te folyton rá gondoltál, én pedig azt hittem, a külsejére célzol.
– Mondd meg, hogyan gondolhatnék az ő külsejére, mikor téged szeretlek?
– Rendben.
Itt ért véget a történetünk. Rájöttem, hogy a természetes szépség az, amit a férfiak valóban értékelnek. Most pedig harmóniában élünk…
