Nyugodtan sétáltam egy vidéki úton, anélkül, hogy bármi gyanúsra gondoltam volna, amikor a szemem sarkából megláttam valami furcsát. Szürke volt, kissé lapos, és spirális redőkkel.
A kíváncsiság győzött — óvatosan megérintettem egy bottal, hogy közelebbről megnézhessem. Belül — sok kis rész volt, mint egy félbevágott agy. Az állaga — gumiszerű. Szörnyű.
Őszintén szólva, hányingerem lett. Azt gondoltam: „Mi van, ha ez egy agy? Egy állaté? Vagy ami még rosszabb… egy emberé?” A szívem hevesen vert.
Pánik és zavartság fogott el, készítettem egy fotót, és feltöltöttem az internetre ezzel a felirattal:
Mi ez? Az út szélén találtam. Olyan, mint egy agy. Hívjam a rendőrséget?”
A hozzászólások azonnal özönlöttek. Egyesek szerint gomba lehet. Mások vadállat szerveire tippeltek. De egy nő — akinek láthatóan több kutyája volt — egyszerű és megcáfolhatatlan választ adott:
„Találtál egy kutyapiszkot, és kinyitottad. A kutya teleevett papírzsebkendőkkel. Ezek nem emészthetők meg — ezért jönnek ki ilyen szörnyű formában.”
Egyszerre éreztem szégyent és nevetési vágyat. Szégyelltem, hogy ennyit képzeltem hozzá. Aztán nevettem — mert majdnem kihívtam a rendőrséget egy papírzsebkendőkkel teli kutyapiszok miatt.
